Akkumulátor töltésről

A téli hideg beköszöntekor gyakran előfordul, hogy indítózás közben az indítómotor lassan forgatja meg a motort, így az nem vagy csak nagyon nehezen indul be A jelenséget nem csak az akkumulátor hibája okozhatja, hanem az önindító, a vezetékrendszer, de akár generátor hiba is. Célszerű kideríteni, hogy melyik fődarab a hiba okozója.Folyadékos nyitott akkuknál érdemes a folyadékszintet elsőként ellenőrizni és beállítani. A további hiba kiderítéséhez indítózás közben mérjük meg egy multiméterrel, hogy az akku pozitív csúcsa és az önindító pozitív csavarja között, illetve az akku negatív kúpja és az indító fémháza között mekkora feszültségesés lép fel. Ha bármelyik oldalon 0,5V-nál nagyobb a feszültségesés, tisztítsuk meg, szükség esetén javítsuk meg a csatlakozásokat. Megfelelő vezetékrendszer esetén mérjük meg az önindító áramfelvételét. Ha ez a járműre jellemző értéknél (pl. személyautó benzines motorjánál 100-160A, dieselnél 240-360A), lényegesen nagyobb, akkor valószínűleg az önindító hibás. Az indításképtelen akkumulátort vizsgáljuk meg közelebbről! Szemrevételezéssel kizárhatjuk az esetleges külső sérülést. Minden további vizsgálat előtt az akkumulátort teljesen fel kell tölteni. Célszerű feszültségkorlátozott automata töltőt használni, amellyel felügyelet nélkül is elkerülhetjük az akkut károsító túltöltést. A 14,4V-ban feszültségkorlátozott töltővel addig töltsük az akkut, amíg a töltőáram kb. 0,8-1A alá esik Az akkumulátor precíz vizsgálatát csak erre alkalmas, speciális mérőműszerekkel lehet elvégezni.

Az akkumulátor élettartamát nagymértékben befolyásolja a megfelelő karbantartás. A jobb teljesítmény érdekében rendszeresen legalább havonta egyszer ellenőrizze az elektro­litszintet(gondozásos akku esetén) és a kábelsarukat.Ha a folyadékszint túl alacsonyra süllyed, ha a saruk meglazulnak vagy korrodálódnak, az akkumulátor nem töltő­dik fel teljesen, végül kimerül, és még az indí­tómotort sem tudja megforgatni.

A folyadékszint ellenőrzése:

    * Az akkumulá­torfolyadék vagy elektrolit,kénsav és desz­tillált víz keveréke. Szintje akkor megfelelő, ha éppen ellepi az akkumulátorlemezeket, ami az  akkumulátor tetején lévő töltőnyílásokon át el­lenőrizhető. Egyes akkumulátorokat teljes élettartamukra lezárnak, ezért sohasem kell után tölteni őket; többségükben azonban idő­vel csökken az elektrolitszint, ahogy a folya­dékban lévő víz elpárolog

    * Az akkumulátor ellenőrzéséhez és utántöl­téséhez a cella fedelén lévő betöltőnyílások­ról vegye le a sapkát vagy záródugót, és a gyógyszertárakban vagy benzinkutaknál kap­ható desztillált vízzel töltse fel a megfelelő szintig. Némelyik akkumulátor külső felén fo­lyadékszintjelzővel ellátott átlátszó műanyag burkolat van. Ügyeljen rá, nehogy az elektro­lit a testére vagy a karosszériára fröccsenjen, mert maró hatású! Ha ez mégis megtörténik, bő vízben azonnal mosakodjon meg, és ön­tözőcsővel mossa le az autót. A cellák lezá­rása előtt ellenőrizze, hogy a sapkán vagy zá­ródugón lévő szellőzőnyílások nincsenek-e eldugulva. Ha igen, vékony drótdarabbal tisz­títsa ki őket.

* Meleg időben gyakrabban - általában két­hetenként - ellenőrizze az akkumulátort, mi­vel ilyenkor a folyadék gyorsabban párolog­hat. Ha valamelyik cellában, a többiektől elté­rően, jobban csökken a folyadékszint, az a cella valószínűleg hibás, és lehet, hogy az egész akkumulátort ki kell cserélni. A cellák ugyanis összeköttetésben állnak egymással, és ha az egyik tönkremegy, akkor az akkumu­látor nem töltődik fel. Ha hirtelen a szokásos­nál több utántöltésre van szükség, lehet, hogy az akkumulátor túltöltődik. Autóvilla­mossági szakemberrel ellenőriztesse a töltő áramkört.

Kábelsaruk ellenőrzése:

* Az akkumulátor­sarunak számos típusa létezik, de mindegyik­re ugyanaz a szabály vonatkozik - a saru és az akkumulátorpólus egymással érintkező fe­lületeinek szennyeződés- és korróziómentes­nek kell lenniük, és a sarut erősen rá kell szo­rítani a pólusra.

    * A pólusokon kialakuló porszerű lerakódást ecettel távolítsa el, majd dörzsvászonnal vagy drótkefével tisztítsa meg a fémet. A sa­rupofákat dörzsvászonnal vagy kis, finom re-szelővel tisztítsa meg. A pólusokat és a saru­kat a sóképződés és a korrózió csökkentése végett kenje be savmentes vazelinnel (zsírt ne használjon), majd a sarukat szorosan he­lyezze vissza.

Az akkumulátor töltése:

* A gyakori éjszakai vagy rossz időjárásban megtett rövid utakon a gépkocsi fényszórója, ablaktörlője és fűtő­készüléke több energiát vehet fel az akkumu­látorból, mint amennyit a motor generátora pótolni tud. Az akkumulátor ilyenkor annyira kimerülhet, hogy nem képes megforgatni az indítómotort. A kimerülés egyértelmű korai je­le, ha az indítómotor csak lassan forgatja a motort. Ha az ellenőrzés során a csatlakozást épnek találja, vegye ki az akkumulátort, és töltesse fel egy szerelőműhelyben, vagy tölt­se fel otthon.

    * Az üzletekben többféle ak­kumulátortöltő kapható. Olyat vásároljon, amelyen magas és alacsony töltőáram-erős­ség is beállítható, és árammérővel van fel­szerelve, amely működés közben mutatja a töltőáram erősségét. A töltés megkezdése előtt vegye le a cellákról a sapkát vagy a zá­ródugót, hogy az elektrolitban töltés közben fejlődő gáz elszökhessen; szűk vagy szellőzetlen helyiségben ne töltsön akkumulátort -egy szikrától is begyulladhat a gáz!

    * A legtöbb akkumulátor kapacitása 48 am­peróra - ami azt jelenti, hogy 48 ampert szol­gáltat egy óra alatt, 4 ampert 12 óra alatt, és így tovább. Tehát 2 amperes töltéserősségnél 24 órára van szükség ahhoz, hogy a teljesen lemerült akkumulátor újra feltöltődjön. Vész a nagy, 10 amperes erősség 30-60 perc alatt annyira feltölti az akkumulá­tort, hogy be tudja indítani az autót. A gyako­ri nagy erősségű töltés azonban tönkreteheti az akkumulátort - ezért jobb, ha kisebb erős­séggel tölti több órán, esetleg egy éjszakán át. A gyártó utasításait követve szükség sze­rint állítsa be a töltőt nagy vagy kis áramerős­ségre. Az akkumulátorhoz csatlakozó kábele­ket oldja ki, és - ha lehet - vegye ki az akku­mulátort a kocsiból. A töltőberendezés nega­tív kivezetésén (fekete kábel) lévő krokodilcsi­peszt csatlakoztassa az akkumulátor negatív (-) pólusához, a pozitív kivezetést (vörös kábel) pedig a pozitív (+) pólushoz. Dugja a töltő hálózati kábelét egy aljzat­ba, és kapcsolja be. Egyes töltők automatiku­san kikapcsolnak, amikor az akkumulátor teljesen feltöltődik - ami igen előnyös. Máskü­lönben ezt az eltelt órák számával állapíthatja meg, és úgy, hogy savsűrűségmérővel ellen­őrzi az elektrolitot. Bármelyikről is van szó; mindig áramtalanítsa a töltőt, mielőtt leveszi a csipeszeket, és újra beköti az akkumulátor kábeleit.

Ellenőrzés savsűrűségmérővel:

* A savsűrű­ségmérő egy üvegcső, amelynek egyik végén gumilabda, a másik végén gumicső van, be­lül pedig egy úszó - az autóalkatrész-üzletek­ben olcsón beszerezhető. Az elektrolit fajsú­lyának mérésével ellenőrizze az akkumulátor töltési szintjét. Nyomja össze a gumilabdát, és dugja a csövet az egyik cellába. Engedje el a gömböt, hogy megfelelő mennyiségű fo­lyadékjusson a csőbe ahhoz, hogy megemel­je az úszót. Az úszó talpánál lévő fokbeosz­tást olvassa le a csőben lévő folyadékszint magasságában. Ha az érték 1,28 kg/dm3, akkor az akkumulátor teljesen fel van töltve; a félig feltöltött akkumulátor savsűrűsége 1,23 kg/dm3; ha 1,13 kg/dm3 alatt áll, az akkumu­látor teljesen kimerült.

    * Ismét nyomja meg a gumilabdát, hogy az elektrolitot visszaengedje a cellába, majd egyenként ellenőrizze a többi cellát is. Az egymáshoz viszonyított értéküknek 0,04 ér­tékhatáron belül kell lennie, minden más ér­ték tönkrement cellát jelez.

    * Amikor az akkumulátort visszahelyezi az autóba, először mindig a táppólust csatlakoz­tassa. A legtöbb modern gépkocsit negatív földelőrendszerrel látják el, tehát először a pozitív pólust kell csatlakoztatni; egyes ré­gebbi típusokban pozitív földelőrendszer van, ebben az esetben a negatív pólust kell elő­ször csatlakoztatni.

Gondozásmentes akkumulátorok töltése:

A gondozásmentes akkumulátor esetében, ha azt valamilyen okból tölteni kell (pl. égve felejtett lámpák, vagy egyéb fogyasztók rendellenes üzemeltetése álló járműben stb.), akkor a járműből kiszerelt akkumulátor töltőáramát úgy kell megválasztani, hogy az a névleges tárolóképesség értékének 0,08...0,1-szerese legyen. PI. 54 Ah-ás típus esetén az alkalmazható töltőáram: 0,08*54...0,1*54 = 4,3 ... 5,4 A. A töltést addig kell folytatni, míg az elektrolit sűrűsége minden cellában eléri az 1,27 ... 1,30 kg/dm3 értéket, megfelelő elektrolitszint mellett, 20 °C-on mérve. Az abszolút gondozásmentes akkumulátoroknál a fentiekben leírt töltési mód csak azoknál a kiviteleknél alkalmazható, melyeknél a víz utánpótlásának lehetösége biztosított (ha pl. a gyártmánycímkével leragasztott cellák záródugói eltávolíthatók). E töltési módnál ugyanis a feszültség meghaladja a 14,4 V-ot, s a töltés végén erős gázfejlődés lép fel, mely az elektrolitbam lévő víz mennyiségét csökkenti. Ezzel a töltési eljárással az akkumulátor teljes töltöttségét érhetjük el.

Az abszolút gondozásmentes akkumulátoroknál a töltést olyan automata töltőberendezéssel célszerű elvégezni, mely a töltést a 14,4 V-os akkumulátor kapocsfeszültségnél megszünteti, (ill. ezt követően csökkenő áramra való átváltással az a 14,4 V-os vízbontási feszültség alatt marad.) Hagyományos töltőberendezés alkalmazásánál (mely az állandó feszütségü töltést nem teszi lehetővé) a töltőáramot úgy kell megválasztani, hogy az a névleges tárolóképesség-értékének 0,05-szöröse legyen. PI. 54 Ah-ás típus esetén: 0,05*54 = 2,7 A. A töltést 12 ... 14 órán át kell folytatni. Ezt a töltési módot csak teljesen kisütött akkumulátoroknál szabad alkalmazni. Megjegyezzük, hogy a leírt két utóbbi töltési módszemél (ahol nem lépjük túl a 14,4 V-os vízbontási feszültséget), a teljesen zárt, abszolút gondozásmentes, teljesen kimerült akkumulátorok 65 ... 80%-os töltöttségi állapotba kerülnek.

Kapacitás mérés

A multiméteres kapocsfeszültség mérés csak durva hiba kimutatására alkalmas.Az akkumulátor energia tároló képességének mérésére kapacitásmérő műszer szolgál. Ez egy olyan állandó áramú terhelő eszköz, amely a beállított konstans árammal kisüti az akkumulátort 10,5V-ig és közben méri az eltelt időt. A tényleges kapacitást (Ah) indító akkumulátoroknál 20 órás kisütéssel kell mérni. Ez azt jelenti, hogy az akkumulátor névleges (feliratozott) kapacitásának huszadrészével, A-ban kifejezve, terhelik az akkumulátort 10,5V-ig. Közben a műszer méri az eltelt időt percben. A tényleges kapacitás Ah=(Kisütőáram x idő)/60 összefüggéssel számítható.Ez a mérési módszer viszonylag lassú, a napi gyakorlatban nehezen alkalmazható.

Helyette az un. tartalék tárolóképességet érdemes mérni. A kapacitásmérő műszer erre is alkalmas. A mérés lényege, hogy bármilyen méretű is legyen az akkumulátor, minden esetben állandó 25A-al kell a kisütést elvégezni, és szintén percben mérni az időt 10,5V-ig. Az így kapott perc érték jellemzi az akkumulátort. Pl. egy hagyományos, síklemezes, folyadékos, 55Ah-s akkunál ez az érték kb. 85 perc. Egy ugyanolyan méretű, spirálcellás, száraz (gázrekombinációs) akkunál 120 perc. Gyakorlati szempontból a tartalék tárolóképesség úgy közelíthető meg, hogy egy átlagos személyautó éjszaka lámpákkal, szokásos fogyasztókkal közel 25A körüli áramot fogyaszthat. Elromlott generátor esetén az adott akkumulátor a megadott percig tudja az autót működtetni.Ha álló motornál fogyasztókat működtetünk, az akkumulátor energia tárolóképességét vesszük igénybe. E mellett az akkumulátornak van egy másik, talán még fontosabb paramétere: az indítóképessége, az indítóárama.

Indítóáram

Jelenleg Magyarországon 4 féle szabvány szerint mért indítóáramokat tüntethetnek fel az egyes gyártók, igaz, hogy a közös európai ajánlás szerint az EN szabványát érdemes előnyben részesíteni. Ennek lényege, hogy a feltöltött akkumulátort -18 Celsius fokos hűtőkamrába kell helyezni, lehűteni, majd 24 órán át hidegen tartani. Ezután lehet az EN szabványban megadott konstans hidegindító árammal megterhelni 10 másodpercig. Eközben a telep feszültsége nem eshet 7,5V alá. A gyakorlatban ezt a mérést is nehéz elvégezni, hiszen komoly hűtési feladat és hosszú idő is kell hozzá. A napi használatra alkalmas eljáráshoz konstans áramú akkumulátor teszter kapható, amely indítóképességet és tartalék tárolóképességet is precízen tud mérni. Ez a mikroprocesszor vezérelt, digitális mérőeszköz teljes képet tud alkotni az akkumulátor állapotáról. Szemben a csak durva akku hibák kimutatására (cellazárlat, szakadás, lemerültség) alkalmas, 1 ellenállással működő terhelővillával, ez a műszer 2% pontossággal megméri az akku szükséges paramétereit. Gombnyomásra beállítható terhelőárama 5 és 420A között tetszőlegesen változtatható. (Forgalomban van már a 850A áramú készülék is!) A berendezés belső hővédelemmel és önellenőrző áramkörökkel van ellátva. Segítségével az autóba épített generátor tesztelése is elvégezhető, a vezetékrendszer megbontása nélkül. Egy ebédidőnyi idő alatt teljes biztonsággal minősíthetők akkumulátorok, kicsik és nagyok egyaránt. Ezeket a mérőeszközöket megfelelő interfész segítségével számítógépre lehet kötni és akár grafikusan értelmezhető kiértékeléshez juthatunk.